Erdély 2019.09.16-20.

Vendégségben Csíkszentsimonban

 

A már több mint két évtizede tartó testvértelepülési kapcsolat további szinten tartását és erősítését a települések vezetői abban látják, ha a fiatalok, iskolások kölcsönösen megismerik egymás életét, szokásait, és azt a környezetet, amelyben élnek. Erre jó lehetőség a diákok cserelátogatása.

Ezért iskolánk diákjai és pedagógusai meghívást kaptak szeptemberre Csíkszensimonból Kozma István polgármester úrtól és Lőrincz Zoltántól, az Endes József Általános Iskola igazgatójától.

Örömmel tettünk eleget a meghívásnak, mert tudjuk, hogy Erdély csodálatos, az ott élő emberek pedig mindig nagy szeretettel látnak bennünket vendégül.

Csoportunk szeptember 16-án hétfőn vágott neki a 700 km-es utazásnak. Nagyváradon megnéztük a római katolikus püspöki székesegyházat, mely Erdély legszebb és legnagyobb barokk temploma. Alapítása Szent László királyunk nevéhez köthető. Tettünk egy rövid sétát és kívülről megnéztük a püspöki palotát is, mely környékén most nagyarányú építkezés folyik. Királyhágón a csodálatos kilátásban gyönyörködtünk, mely már az erdélyi hegyek varázsát villantotta fel.

Tordán a 2010-ben felújított sóbányát néztük meg. Megismertük a sóbányászat történetét, eszközeit, majd az óriáskerékből kis izgalommal közelebbről is megcsodáltuk a sófüggönyt, mely a Mária-Terézia terem falának nagy részét borítja. A ma is létező sóbányában 1690-ben kezdődött meg a termelés és 1932-ben fejeződött be. A turisták pedig 1992-óta látogathatják. 112 méterrel a föld alatt izgalmas látványban volt részünk.

Estére értünk Csíkszentsimonba, ahol az önkormányzat szálláshelyén finom vacsorával várt a polgármester úr és az igazgató úr, akik meleg szavakkal köszöntöttek bennünket.

Másnap iskolalátogatáson vettünk részt, diákjaink közös játékon és focimeccsen ismerkedtek az iskola tanulóival, ill. találkoztak közös ismerőseikkel. Míg a gyerekek játszottak, mi pedagógusok megnéztük az iskolát, benéztünk az osztálytermekbe, és tudtunk röviden szakmai dolgokról is szót váltani kinti kollégáinkkal és számos ötletet is gyűjtöttünk. Utána falunézésen vettünk részt. Csíkszentsimonban megnéztük a könyvtárat, mely egy éve jött létre, de már számos rendezvénynek adott otthont. Visszatértünk 20 év után egy felújított óvodába, amely valamikor első táborunknak szálláshelye volt. Csatószegen megcsodáltuk Alcsík egyik legrégebbi templomát, megkóstoltuk a híres bórvizet, utána meglátogattuk a Böjte Csaba alapítványa által működtetett szakiskolát, ahol a diákok teljesen önállóan gazdálkodnak, gondozzák az állatokat, tartják rendben a gazdaságot, saját lakhelyüket, és mindemellett iskolába is járnak. Csak ámultunk, bámultunk.

Szerdán csodálatos kirándulásra mentünk. Első megállónk Madéfalván volt, ahol megkoszorúztuk az emlékművet, melyet az 1764. január 7-én az osztrák császári katonaság által lemészárolt több száz székely emlékére állítottak, akik tiltakoztak a határőrezred felállítása és az adóztatás ellen. Ezt az eseményt „madéfalvi veszedelemnek” nevezik.

Utunk a Békás szoroson át vezetett, ahol szakavatott vezetőnk, Lőrincz Zoltán igazgató úr, aki többek között földrajz szakos, sokat mesélt a szoros keletkezéséről, történetéről. Megtudtuk tőle, hogy a Békás patak völgye a Keleti-Kárpátok leghosszabb és legszebb szurdokvölgye, hossza 5 km. Részei a Pokol kapuja, Pokol tornáca, Pokol torka. A közel függőleges mészkősziklák 200-300 méter magasságúak. Megnéztük az Oltárkövet, mely kimagaslik tekintélyével a sziklák közül.

Tovább haladtunk és elértük Erdély legszebb torlasztavát, a Gyilkos tavat, mely 983 méter tengerszint feletti magasságban található. A tó földcsuszamlás, völgyelzáródás révén keletkezett 1837-ben. A ban konzerválódtak a fenyőfák, melyek törzsei még most is kimagaslanak a vízből. A tóhoz számos legenda kapcsolódik, nevét onnan kapta, hogy a néphagyomány szerint a hirtelen feltöltődő ban nyájak és pásztorok lelték halálukat. Itt megkóstoltuk a híres és nagyon finom kürtős kalácsot. Olyan csodálatos tájakon jártunk, melyet csak álmunkban tudtunk elképzelni.

Csütörtökön Csíksomlyóra kirándultunk, a templomban megismertük a fából faragott Szűz Mária szobrát, melyhez számos legenda fűződik, és ehhez köthető a Csíksomlyó búcsú is, mely nemcsak a keresztények, de magyarság legjelentősebb találkozó helye pünkösdkor. Elgyalogoltunk a búcsú helyére a Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó közötti nyeregbe, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Csíkszeredára és a környező településekre. Visszafelé megálltunk Csíkszeredában és rövid sétát tettünk a város központjában.

Ebédre a Zöldes dűlőbe finom ebéddel vártak bennünket. Az utazás izgalmas volt a traktorok vontatta szekérrel. Gyönyörű kilátás nyílt a Csíki medencére, ismerkedtünk gyógynövényekkel, az őshonos állatvilággal és megtudtuk, hogy medvék is vannak a környéken. A gyerekek barátkoztak a kinti iskolásokkal, és jó étvággyal elfogyasztották a finom ebédet. A Sándor házaspár jóvoltából este táncházban és hangszer bemutatón ismerkedtek a helyi néptánc lépéseivel és az ifjúsági fúvószenekar hangszereivel. Mi felnőttek pedig meglátogattuk a sörgyárat, ahol megismertük a sörgyártás menetét, és példaértékű PR tevékenységét.

Megtiszteltetés volt számomra, hogy meghívást kaptam az önkormányzati ülésre, ahol köszöntöttem a régi ismerősöket és megköszöntem a kedves vendéglátást.

Este a gyerekekkel közösen köszöntük meg vendéglátóink vendégszeretetét, a nagyszerű ellátást, melyet külön köszöntünk a Fazakas családnak, akik az erdélyi ízeket is megismertették velünk. Ezután felelevenítettük diákkal és videó felvételekkel a két település több mint 20 éves kapcsolatát, zárásként pedig a diákjaink „számot adtak” megszerzett ismereteikről egy hangulatos vetélkedőn. Mindannyian jól szórakoztak.

Pénteken korán indultunk haza, de útközben még újabb látnivalókkal ismerkedtünk. Farkaslakán a nagyszerű -többek között az Ábel trilógia- írójának sírját koszorúztuk meg, majd megtekintettük a Trianoni békediktátum és az Aradi 13-ak emlékére készült emlékparkot.

Ezt követően lehetett ajándéktárgyakat vásárolni az itthoniaknak.

Szejkefürdőn megkoszorúztuk Orbán Balázs, a legnagyobb székely író, történész sírhelyét, mely elé székelykapu-sort állítottak. Eredetileg 5, ma már 14 gyönyörűen faragott székelykapun keresztül sétálva, közelíthettük meg a kopjafás-féldomborműves síremléket.

Korondon megcsodáltuk a helyben készített kerámiákat, és elköltöttük a maradék pénzünket. Akinek ez itt nem sikerült, Körösfőn még volt rá lehetősége.

A csoport nagyszerűen viselkedett, kíváncsian gyűjtöttek tapasztalatokat, és nyitottak voltak az új ismeretekre. Természetesen az esti lefekvés előtti pillanatok is adtak számos élményt, melynek során a szokásos macska-egér, azaz tanár-diák játékot játszottuk, hol humorral, hol némi bosszúsággal.

Köszönettel tartozunk a Jászdózsai Iskoláért, Óvodáért és Közművelődésért Alapítványnak a jelentős támogatásért. Köszönet minden támogatónknak: Dósai Alkotótábor Alapítvány, Némethné Harsányi Katalin, Dósa Fűszer Kft., Szabó Attila, Trencsényi Sándorné, Versényi Sándorné, Fanzler Mónika, Dósai Honismereti Szakkör, Jász Plasztik, Csomor Máté, Rampa Kft., Kiss László, Szatmári Malom Kft., Sedonné Kaszab Zita, Tarnamenti 2002 Kft, Kovács Tamás, Dóri Virágbolt, Kiss Tamásné, Berki Busz, Berki Bertalan, Dér Katalin, Mákszem Béla, Bozóky János Általános Iskola, Juhászné Kaptás Anna, Kiss Gáborné, Kissné Guba Zsuzsanna, Kohári Éva, Nagyné Kelemen Erika, Vajda Anna.

Author: root