„Kedves Vendégeink!

Tamási Áron, az erdélyi és magyar irodalom kimagasló alakja Ábel Amerikában című kötetének végén írta le azt a mondatot, amely azóta már szállóigévé vált. Ezt a mondatot választottuk ünnepségünk kezdő gondolatául.

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Itthon vagyunk ebben az országban, ebben a kis faluban és itthon vagyunk ebben az iskolában is, ahová éppen 20 évvel ezelőtt költöztünk be, és azóta minden nap azon fáradozunk, hogy igazán otthon legyünk benne. Otthon, ahol a szívünk megnyugszik, ahol a lelkünk kitárul, melynek minden zugáról eszünkbe jut valami.

Nagyon vártuk már a költözést ebbe az iskolaépületbe, mégis, amikor beköltöztünk, nosztalgiázva gondoltunk vissza a régire, melyekhez annyi szép emlék kötött. Ekkor határoztuk el, hogy áthozzuk emlékeinket. A tanyasi kis harangot, a régi tantermek berendezéseit, a régi tablókat, Bozóky János plébános emlékét. Most sor kerülhet arra is, hogy áthozzuk régi kollégáink emlékét, azokét, akik megalapozták falunkban az iskolai oktatást, akik gyermekkorunkban tanítottak bennünket, akik kezdő pedagógus korunkban fogták kezünket, vezették szívünket. Akik kialakították iskolánk nevelési értékeit, szokásrendjét, megalapozták a benne folyó pedagógiai munkát, akikre jó szívvel gondolunk.”

Ezekkel a gondolatokkal kezdte Vajda Anna tagintézmény-vezető a jubileumi ünnepséget, melyen az 1986. december 30-án átadott tornateremre, és az 1996. augusztus 11-én átadott új iskola épültre és a benne zajló életre emlékeztek.

Az ünnepségen Birinyi János a jászberényi tankerület igazgatója leplezte le a pedagógusaink emlékére állított kopjafát, melyet Rajzinger Ferenc volt tanítványunk faragott és adományozott. A kopjafán a következő Weöres Sándor idézet áll:

„Játszani kék tenger peremén ragyogó kavicsokkal.”

Az igazgató úr a falusi iskolák értékeiről és az itt folyó munka gazdagságáról beszélt, majd a jelenlévők egy-egy kavicsot helyeztek el a kopjafa tövében, emlékezve ezzel is pedagógusainkra.

A tornateremben tornabemutatóval idézték fel a 30 éves átadó ünnepséget, és emlékeztek azokra, akik nagy összefogással építették meg hajdan – a ma is álló falakat. A felsősek a régi idők mókás tornaóráit mutatták be, az alsósak pedig vidám karikagyakorlatukkal már a nyári RIÓ-i olimpiára készültek.

Az iskolában angol, német, és informatika bemutató foglalkozásokon ismerkedtek az érdeklődők a falak között ma folyó oktató munkával. Utána Baginé Gavaldik Lívia, a Jászsági Családsegítő-és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője tartott rövid, de érdeklődést felkeltő előadást a kamaszok neveléséről.

Az ünnepi műsor Pócs János országgyűlési képviselő üdvözlő szavaival kezdődött, majd Pesti Péter, a JÁI főigazgatója mutatta be az iskolánk történetét és Bozóky János plébános munkásságát. Dr. Szerencsés István polgármester úr köszönetet mondott a pedagógusoknak az itt folyó munkáért és egy névtáblát ajándékozott a névadó alkalmából. A pedagógusok, diákok vidám írásokkal és színes kulturális programmal elevenítették fel az iskolaépítés, a háziasszonyképző és az eltelt 20 év időszakát. Fellépett többek között a Kis- és Nagy-Bondorka néptánccsoport, az énekkar, a 4. osztály, a 7-es lányok, Lencse Lilla.

Közben az iskolában meg lehetett tekinteni a gyermekek munkáiból készült kiállítást, a XX. század végi oktatástechnikai eszközöket, és a háziasszonyképző 10 évét bemutató kiállításokat.

Az ünnepi műsor a Képzelt riport nagysikerű musical dallamaival zárult, melyet a diákok és pedagógusok közösen adtak elő.

„Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,

nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.

arra születtünk, tiszta legyen még a szívünk,

s játszunk még tovább, játszunk még tovább.”

Köszönjük a jubileumi ünnepségünk megtartásához nyújtott támogatást az önkormányzatnak, Pócs Jánosnak, a Jászdózsai Iskoláért, Óvodáért és Közművelődésért Alapítványnak, a Tarnamenti 2002 Kft-nek, Gyenes Lászlónak, Fábián Zoltánnak és 24 családnak.