Várnai Zseni: Szolgálj szívem

Csak kitartás! – bíztatom magam,

még futni kell, még minden messze van.

Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,

jaj, meg ne állj az úton hirtelen

sok a dolgunk még s nem mutathatom,

hogy a harcot már nem bírom nagyon,

és este ha ágyamba roskadok,

érzem, nagyon- nagyon  fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,

elkoptunk, de ne sejtse senki sem,

higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,

nem irgalmaznak ám az emberek,

csak hajtsd a vért, arcom piros legyen

frissen induljak minden reggelen,

csak én tudom, ha ágyba roskadok

estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén

a két vonás már mély lett és kemény,

sokat sírtam, eső után a föld

ilyen barázdált, csapzott  elgyötört…

de ha mosolygok, mint ha nap kigyul,

arcom hegy- völgye lágyan kisimul,

csak este ha ágyba roskadok,

érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kitartás, – kipp-kopp… pontosan,

holnap sikerül megint biztosan,

a félúton, szívem jaj meg ne állj

kipp- kopp… tovább is híven kalapálj,

a hegynek föl kicsit nehéz az út,

szív kell hozzá, de aki odajut,

a csillagok közt csillagként ragyog…

csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom…

Most meg- megállok s felfohászkodom;

– Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!

szegény szívem, te meg szaladj, szaladj…

Csak kis kitartás, meg egy erős iram,

fussunk dalolva bátran és vígan…

de este már a dal is csak dadog;

altassatok el engem, csillagok

„Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök.
Elmentél? Igen. Te messze jársz, s én itt ringatlak az ölemben
s ha fáradt leszek, átadlak a fiamnak s ő így tovább
itt voltál s nem tűnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből. „

(Kassák Lajos)